Vannak olyan országok, ahol sajátos módon értelmezik az idő fogalmát, s majdnem sértésnek veszik, ha te pontosan érkezel a megbeszélt találkozóra. Szerinted Magyarország melyik kategóriába tartozik? Inkább pontosak vagyunk, vagy inkább szeretünk késni.
Ebben van bejegyzésben is a tapasztalataimat szeretném megosztani veled. És igen Indonéziában megszokott az a bizonyos késés
Indonézia sajátos módón értelmezi az idő fogalmát. Náluk nem tiszteletlen a késés, sőt inkább el is várt, hogy legalább 15 perc késéssel érkezzen meg valaki a megbeszélt találkozóra, vagy eseményre. De ez Ázsia többségében ez egy teljesen normális norma. Nem úgy, mint nálunk, ahol azért mindenhol elvárt, hogy pontosan érkezz.
Ez persze a legtöbb embernek nagyon furcsa, egy megfoghatatlan és megszokhatatlan dolog. Amikor először kerültem Indonéziába természetesen nekem is nagyon furcsa volt ez a hozzáállás az idő fogalmához. Mivelhogy hozzá voltam szokva, hogy itt ilyen mentális a jellemző, így én elég gyorsan fel is vettem a fonalat és elkezdtem ez szerint élni az időm.
Én speciel élveztem, hogy nem kell rohanni sehova, minden és mindenki megvárja egymást. Ám nem mindenki értett egyet ezzel a mentálissal és elég nehezelte, ha késtünk. Persze mindannyian mások voltunk, más kulturális háttérrel.
Ez a fajta rugalmasság az élet minden területén jelen van. A buszok menetrendje is kiszámíthatatlan ezen ok miatt. Van amikor fél óránként jön egy busz, míg van, hogy sűrűbben. Egyedül talán a repülőgépek indulnak időben. S a nagyon távolsági buszok, ami alatt a Padangpanjang-Jakarta távolságot kell érteni.
De ők így teljesen mértékben elégedettek az életükkel. Nem idegeskednek a határidő miatt sem. Mindent szépen lassan a maguk idejében végeznek el, ami néha azért idegesítő tudott lenni, de ez kérem szépen Indonézia 🇲🇨!! 😁
Mennyire tudtam megszokni? Teljes mértékben megszoktam és a végén már meg sem próbáltam pontos lenni, hiszen tudtam, hogy a körülöttem lévők sem lesznek azok. Szerintem – szubjektív vélemény – lenne mit tanulni tőlük ilyen szempontból. Hiszen ez az egész napos rohanás sem megoldás hosszú távon.
Szerettem-e? Igen, végre kiélvezhettem, hogy minden jóval lassabban halad, mint amit itthon megszoktam. Így élvezhettem a Szumátrai tájat, már amennyire lehetett a korona vírus miatt.
Ha még nem tetted kövess itt és a Facebookon is a további tartalmakért.
Salam,
Diána
Ayang 