Sajnos Indonéziában is nagyon sok a kóbor állat. Nem is nagyon foglalkoznak a sorsukal, csak hagyják sodródni őket az “árral”.
Tudom, hogy itt is mindenhol vannak állatok, akiknek, nincsen otthonuk, szerető gazdájuk itthon is. Minden nap tele van vele a közösségi média felülete. De ez Indonéziában sincs másképp sajnos. Így szeretném bemutatni én mit tapasztaltam kint.
Nyugat-Sumátrán többségében nagyon sok macska volt szabadon és gazdátlanul. Sokuk rettenetes állapotban voltak. Volt, hogy megesett a szívünk egy egy állaton, s kaptak tőlünkételt, de az emberek többségét nem igazán érdekelte mi lesz a sorsa az állatoknak. Inkább elzarják őket. Nem sikerült megfejtenem még, hogy ennek mi lehet az oka, vagy miképp alakult ez ki. Számomra ez igen szomorú látvány a sok kóbór állat, akik szeretetre vágynak.
Ezzel szemben Balin rengeteg kutya kóborol szabadon. Ezek az állatok többségen nem túl kedves és barátságos, kifejezetten vad. Nem túlzottan szerettem ezeket az állatokat, hiszen a vadságukból eredően ugatva követtek majdnem mindenkit. Olvastam azt, hogy már több ezer éve élnek szabadon az utcákon, így ezek a kutyák egymás között szaporodnak.
Persze a itt-ott a partokon és az utcán lehet találkozni egy egy kedvesebb példánnyal. Van, hogy a parton kapnak is ételt főképp a túristáktól, akik olykor ha ki költöznek Bali szigetére haza is viszik “kedvencnek”. Hogy ez mennyire helyes vagy sem ezt mindenki maga döntse el, én személy szerint nem biztos, hogy ezt tenném.
Indonézia többi részéről ilyes fajta tapasztalatom még nincs, így érdemi információval szolgálni nem tudok. Ém alapvetően nem kell megilyedni, ha valaki belebotlik egy kóbor kutyával vagy egy kis cicussal. Az utcék többségén mindíg vannak helyiek, akik már megszokták az állatokat és szívesen segítenek az elveszettnek tűnő Bule-nak. Ezt tapasztalatból írom.
Ha még nem tetted volna meg mindenképpen íratkoz fell a blogra, illetve a Facebook oldalra, hogy le ne maragy az újabb bejegyzésekről.
Salam,
Diána
Ayang 